2010. május 29., szombat

Foszlós kalács

Gyermekkorom mesés íze volt a foszlós kalács, amit Nagymamám sütött vasárnap reggel, hogy mi gyerekek vajjal vagy lekvárral megkenve fogyaszthassuk el legnagyobb örömünkre.
Egy bögre finom kakaóval, - természetesen nem instant kakaóról beszélek itt,- maga volt a mennyország.

Nagyon szerettem mindent amit Ő főzött, vagy sütött.
Ő volt aki vigyázott ránk, amíg a szüleim dolgoztak, megtanított főzni, neki köszönhetem, hogy belekóstolhattam az igazi kulináris élvezetekbe.

Most, hogy olyan sok időm felszabadult, amióta az unokáim elmentek a közelemből, az jutott az eszembe, milyen nagyon szenvedhettek Ők is Anyukámmal, amikor annak idején mi költöztünk el.
Valóban meg kell az embernek tapasztalnia dolgokat, hogy át tudja érezni mások bánatát.
De térjünk vissza a kalácshoz.


A hozzávalók:

2,5 dl tej
csipet só
6 dkg vaj
3 tojássárgája
50 dkg liszt
10 dkg cukor
2 dkg élesztő

Mindent beleteszünk a gépbe, és megdagasztatjuk, kelesztő tálba tesszük, és egy órát kelesztjük. Azután három egyenlő rudat sodrunk belőle és mint a kislányok haját szoktuk befonjuk, és 30 percig ismét kelni hagyjuk. Megkenjük kevés vízzel hígított tojássárgájával, és előmelegített 180 fokos sütőben megsütünk.





kenyérsütő formában kelesztem és sütöm


szeletelem

legtöbbször egy csipet mákkal megszórom, hogy még kívánatosabb legyen






Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...