2010. október 14., csütörtök

káposzta, káposzta



Imádom. Egyszerűen imádom. Paradicsomos káposzta a kedvencem, nem tudok neki ellenállni. Pedig a rántás maga a rémálom. Zsír és liszt. Gyalázat, hogy a legjobb dolgok a legártalmasabbak.
Azért, nagyon ki akartam már próbálni a szupi kis serpenyőmet, amit anyukámtól kaptam a szüli napomra. Így mit is csináltam volna, mint paradicsomos káposztát Mindent ami kell a serpenyőbe pakolok, kb. fél deci vizet aláöntök, és durva fél óra alatt készre főzöm. Persze ez a fajta nincs olyan finom (szerintem) mint a hagyományosan készített, de meg lehet enni, végül is az egészséges étkezésért mindent.

A paradicsomos káposzta hozzávalói:

1 kg káposzta vékonyan felvágva, vagy gyalulva,
1 fej vöröshagyma szálasra vágva
1 doboz konzerv paradicsom darabolva, vagy eleve darabosat vegyünk
kömény, só,
rántás, 5 dkg liszt és 5 dkg zsír
cukor
A káposztát, és a hagymát összekeverem kevés sóval köménnyel, féldeci vízzel (nem elírás) felöntöm, és ráteszem a fedőt, addig főzöm, amíg a termo a 80 fokot el nem éri, ekkor elzárom a tüzet, és 14-15 percig hagyom párolódni az edény nem nyitogatom, nem kíváncsiskodok, csak várok, és ezután a lisztből és a zsírból készített rántással besűrítem. (Anyukám csak egy kicsi lisztet szokott rá szórni, valamint egy diónyi vajat tesz hozzá. Semmi rántás. Ő mindent egyszerre tesz bele, és amikor elérte a kívánt hőmérsékletet, egyszerűen elzárja a gázt, és egy negyed óra múlva lehet fogyasztani. Őszinte leszek én nem mertem még ilyen módon elkészíteni, különben is szeretem a rántás adta ízt. Miután besűrítettük, cukorral, vagy édesítővel ízesítjük, majd kétcsontos oldalassal vagy valami mással tálaljuk.


ez a kép még a drága Alexa művének megörökítése, ugyanis állandóan leveszi a babák fejét, és hol ide, hol oda rakosgatja
vagy csak a kezét dugja a vödörbe
összekészítés után lefedve pároljuk




Posted by Picasa

Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...