2013. március 17., vasárnap

Diós linzer házi baracklekvárral






Az aprósütemények készítése nem igazán az erősségem. Hajlamos vagyok túlzásokba esni, mivel nem mindig tudom mi a jó állag, puha legyen vagy inkább keményebb, előfordul, hogy nem a kívánt eredmény valósul meg. Viszont annyira hálás a családom, hogy mindig maradék nélkül eltünteti a produktumot. 
Ennél a linzernél sem tudtam mi a megfelelő, tehát követtem a receptben szereplő utasításokat, annyi változtatással, hogy mandula helyett diót tettem bele, mivel az volt otthon. A süti íze kifogástalan lett. Talán még jobban harmonizált a baracklekvárom íze a dióval, de bizonyára nagyon jó lenne más olajos maggal is. Esetleg mogyoróval. Igen azt ki fogom próbálni.

Hozzávalók:

150 g dió darálva
260 g liszt
½ tk fahéj
½ tk só
1 citrom lereszelt héja
226 g vaj
¾  csésze cukor
1 tk vanília kivonat
2 tojás

Töltelék:

½ csésze házi baracklekvár
½ csésze porcukor

Megszóráshoz:

½ csésze  vaníliás porcukor




Elkészítése pedig a következő. A lisztet a darált diót, a fahéjat, a sót elkeverjük jó alaposan, majd a vajat elmorzsoljuk benne. Jobb ezt géppel végezni, mivel linzer tésztáról van szó, a vaj ne olvadjon meg a kezünktől. Persze ezt ha gyorsan végezzük az ujjunk begyével, ugyan azt az eredményt érhetjük el. A tojásokat alaposan összedolgozzuk a cukorral, és a vanília kivonattal, majd a vajas lisztes keverékkel. Folpack-kal becsomagoljuk, és egy-két órára a hűtőbe tesszük pihenni. Mivel nagyon lágy a tésztánk jobb, ha egész éjjel a hűvösön pihen.  A pihentetett tésztát vékonyra kinyújtjuk lisztezett munkalapon, és korongokat, vagy már kerek formát szaggatunk belőle. Minden másodiknak a közepét kiszúrjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokosra előmelegített sütőben 10 perc alatt megsütjük. A baracklekvárt összekeverjük a porcukorral, és a már kihűlt korongoknak a közepére teszünk egy fél teáskanállal, a lyukas korongot a tetejére helyezzük, majd vaníliás porcukorral megszórjuk. A süti igazán másnap a legfinomabb, mivel akkorra a linzer „Megvonul” vagyis finom omlóssá változik, a lekvár pedig kellemesen megdermed benne, ugyanis a tészta elvonja belőle a fölösleges nedvességet, tehát tökéletes aprósüteményt kapunk.





Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...