2013. május 18., szombat

Fokhagymás krumplileves kolbásszal









Gyermekkorom rémálma a krumplileves. Ma már felnőtt fejjel visszagondolva, talán azért nem szerettem, mert én nem vagyok leveses.

 A férfiak viszont valamilyen rejtélyes okból kifolyólag igénylik a leveseket. Arra gondoltam, egy jóízű krumplileves finom házi füstölt kolbásszal megfelelő étel lesz a palacsintával, ezen a kicsit borongós tavaszi napon.



Hozzávalók:

60 dkg burgonya
30 dkg házi füstölt kolbász
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál zsír, vagy olaj
1 evőkanál liszt
½ teáskanál pirospaprika
1 szelet tv paprika
½ paradicsom
esetleg ételízesítő Vega mix
petrezselyemzöld


A zsiradékból és a lisztből kicsit sötétebb rántást készítünk, amihez a tűzről levéve hozzáadjuk a vékonyra szeletelt fokhagymát, és a pirospaprikát, vigyázzunk, hagyjuk kicsit visszahűlni mielőtt hozzáadnánk, nehogy megégjen. Ezután beletesszük a megtisztított, kockára vágott burgonyát, felöntjük vízzel, sózzuk, esetleg kevés Vega mixszel ízesítjük, 

Belerakjuk a paprikát, paradicsomot, és addig főzzük lassú tűzön, hogy a burgonya még ress legyen, ekkor hozzáadjuk a vékonyra szeletelt kolbászt, és azzal is főzzük a burgonya teljes puhulásáig. 



Apróra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk, tálaljuk.

Aki mint én is, nem szereti igazán a darabokban lévő főtt burgonyát, nyugodtan tegye turmixba az adagját, és pürésítse. Nagyon finom krémleves válik belőle, amit esetleg még tejföllel is gazdagíthat. Arra kell figyelni, hogy a kolbászkarika ne kerüljön bele.





Én palacsintát sütöttem mellé, és mindenki azt tett bele, amit szeret. Kicsit kalóriaszegényebb módon, hiszen a leves nem egy diétás étel.

A palacsintát kókuszzsírral sütöttem, és xilitet kevert kakaóporral, és fajhéjjal, valamint diétás baracklekvárral fogyasztottuk.

Néha kicsit lehetünk lazábbak. Sokat számít, hogy tudjunk mértéket tartani.






És most egy kép arról, hogy holnapra kész az egyik üveg bodzaszörp, és holnaputánra már a következő is. A recept a blogon található itt





Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...