2015. december 11., péntek

Citromos madleine avagy kagylócska







Mióta töröm a fejem, hogy készíteni kellene egy kis madleine sütit, olyan szép kis kagyló alakú piskóta szerű finomságot.
Most, ahogy bújom a szakácskönyveket, jó régiek, még 1956-ból valók, mindent leírnak a készítés csínjáról, egy kicsit megemelte az önbizalmamat, de persze gondolhattam volna, hogy nem olyan egyszerű dolog, mint amilyen könnyen le lehet írni.
Az elkészítési módot követve, nem találtam elég sűrűnek a tésztát, de azt gondolva, hogy ennek ilyennek kell lennie, hagytam, bár ne tettem volna. Nagy része kifolyt a formából, és szétterült a tepsiben. Valamit legközelebbre kitalálok, mert lesz legközelebb, hiszen az íze fantasztikus.

Hozzávalók:

2 egész nagy tojás
10 dkg cukor
1 vanília kikapart magjai
1/2 citrom reszelt héja
1/2 citrom kicsavart leve
csipet só
10 dkg liszt
10 dkg lágy vaj

A tojásokat a cukorral és a kikapart vanília magjaival habosra, fehérre keverünk. Hozzáadjuk a citromhéjat, és a citromlét, egy csipet sót keverünk bele, majd a lágy vajat.
A könyv itt azt írja, hogy olvasszuk fel a vajat, majd hagyjuk alaposan kihűlni, amikor kezd ismét összeállni akkor a jó. Nekem nem akkor lett jó, szerintem attól lett nagyon híg a tésztám. Szerintem legközelebb, csak szoba hőmérsékletűnek hagyom.
Ezután adjuk hozzá az átszitált lisztet. Talán meg kellett volna emelni 5 dkg-al a liszt mennyiséget, de az is lehet, hogy legközelebb egyenlő mennyiségben adom a lisztet és a vajat a tésztához. Vagyis lemérem a tojás súlyát, és ugyan annyi lesz a liszt és a vaj mennyisége is.
Tehát aki azt gondolja, hogy ez egy egyszerű süti, téved. Ez is olyan mint a többi finomság, ki kell tapasztalni.
A formákat jó alaposan kenjük ki vajjal, szórjuk meg liszttel, és minden formába kb fél evőkanál masszát teszünk. Olyan 2/3 részéig rakjuk.



A sütőt 200 fokosra előmelegítjük, és a kagylócskákat egy tepsire téve, a forró sütőbe tesszük. Ott 8-10 perc alatt megsütjük. Akkor jó, amikor a széle kezd színt kapni.
Ekkor kivesszük őket, és hagyjuk kicsit pihenni. Óvatosan kivesszük a formából, és porcukorral enyhén megszórva tálaljuk.




Ne hagyjuk teljesen kihűlni, mert akkor morzsálódik, törik. Viszont legyünk nagyon óvatosak a forró formákkal, nehogy megégessük a kezünket. Nekem sikerült kicsit odakozmálni az ujjamat, de a propoliszkrém mint mindig most is segített.

Jó szórakozást, és sok sikert az elkészítéshez!




Nincsenek megjegyzések:

Kevi sodrott perec

  Hetek óta vágyok egy kis hazai ízre. Most szerintem túl sokat gondolok az otthoniakra.  Ettől is lehet, hogy nehezemre esik nem gondolni a...